GÁL JÓZSEFHORVÁTH GÁBORPOMOZI ISTVÁNRÜDIGER WEHNER
Az égbolt polarizálatlan pontjai,
avagy amit már Arago, Babinet és Brewster is ismert, de eddig közvetlenül még senki sem látott
Elsõ rész
Az égbolt polarizációjának és neutrális pontjainak felfedezése
Történetünk nem a régi görögökkel kezdõdik, hanem azzal, hogy idõszámításunk szerint 1000 körül már a ráégi vikingek is kihasználták az égboltfény polarizációját (sarkítottságát) az Atlanti-óceánon való hajózásaik során. Navigációjuk nappal elsõsorban a Nap irányának ismeretén alapult. Nagy bajban lettek volna azonban, ha nincs valamilyen kiegészítõ orientációs módszerük is. Még nem rendelkeztek ugyanis iránytûvel, és így eltévedtek volna a nyílt vizeken, amikor a Nap a horizont alatt, vagy felhõk által takarva volt. Ez pedig gyakran elõfordult lakóhelyüknek a sarkkörhöz való közelsége miatt. A vikingek már ismerték bizonyos, általuk napköveknek nevezett természetes kristályok (pl. a kordirit vagy turmalin) azon (az optikában dikroizmusként ismert jelenségre visszavezethetõ) sajátságát, hogy ha egy ilyen ásványon át nézték az égboltot és megfelelõ módon ide-oda forgatták a szemük elõtt, akkor az égboltfény erõssége és színe a forgatás szerint váltakozott. Ennek az az oka, hogy az égboltfény részlegesen polarizált, egy dikroikus kristály pedig attól függõ mértékben ereszti át az ilyen fényt, hogy milyen annak a beesési iránya, valamint hullámzása, és mekkora szöget zár be a rezgéssíkja a kristály optikai tengelyeivel. Ilyen kristállyal figyelték meg a vikingek az égboltfény polarizációjának a szoláris meridiánra (vagyis az égboltnak a Napon és a zeniten áthaladó fõkörére) tükörszimetrikus eloszlását. Ennek segítségével még akkor is képesek voltak meghatározni a szoláris meridián, azaz a Nap irányát, mikor a Nap köd vagy felhõk miatt nem volt látható, de az égbolt jó része igen. Ez a fajta navigáció természetesen teljesen borult idõben nem mûködött. (Meg kell jegyeznünk, hogy a vikingek dikroikus napkövek használatán alapuló tengeri tájékozódására vonatkozó, szórványos régészeti és történelmi adatokkal alátámasztott elméletet néhány kutató kétségbe vonja.) | |
|
